Ne ítéljük el ezért őket, ugyanis nem kis feladatra vállalkozik az, aki városrészi képviselő szeretne lenni! Egy nagy, sokrétű közösség érdekeit képviselni ugyanis napi jelenlétet, napi küzdelmeket és napi beszélgetéseket jelent. Éppen egy ilyen beszélgetésen fogalmazta meg az egyik lakótársunk, hogy az elmúlt évtizedek alatt egy új városrész épült meg itt, s ehhez elengedhetetlen volt az a szisztematikus, ciklusokon átívelő munka, ami a személyemhez kötődik. Mert azt valljuk meg, olykor csak a városrészi képviselő látja át igazán, mennyi utánajárás, mennyi „erőszakoskodás” szükséges ahhoz, hogy akár egy mégoly jó ötletből is valódi fejlesztés legyen. Az én képviselői létemből is számos példát tudnék hozni arra, hogy egy-egy ötleten olykor majd egy évtizedet kellett dolgozni, hogy a szép álomhoz elkészüljenek a tervek, meglegyenek az engedélyek és még az anyagi forrás is. Mindezek fényében különösen fájó számomra, hogy azok, akik a most indult kampány hevében világmegváltó ötletekkel állnak elő, valahogy nem tüsténkedtek ennyire az elmúlt öt évben. Szívesen vettem volna, ha az elmúlt időszakban részt vesznek a helyi közösségi eseményeken, vagy a helyiekkel beszélgetnek egy kicsit, urambocsá’ akár tőlem érdeklődnek a fejlesztésekről.
A választásokig már nincs sok idő hátra, sokan most, ilyen rövidke idő alatt próbálják meg a választópolgárokkal elhitetni, hogy ismerik az itt élőket, ismerik a napi gondjaikat és legfőképpen azt, hogy tudják ezekre a megoldást. Pedig az igazság az, hogy olykor évek hosszú képviselői munkája sem hozza meg mindig az egyértelmű elismerést: egyszerűen ugyanis képtelenség olyan fejlesztéseket megvalósítani, amelyek mindenkinek tetszenek. Egy képviselőnek azt is tudnia kell, hogy egy egész város fejlesztése évtizedekre előre elfogadott tervek, koncepciók alapján történik, amelyekhez alkalmazkodnia kell minden városrésznek és minden városrészi képviselőnek. Így hát azok, akik most esetleg légvárakat építenek a választások megnyerése érdekében, könnyen orra eshetnek, mert megválasztásuk esetén bizony hamar kiderülne, hogy megvalósíthatatlan ígéretekkel hintették tele a városrészt.
Összességében az elvégzett munkában és a realitásokban hiszek. Abban, hogy a munka munkára épül, s majd egyszer valahol mégiscsak elismerést kap. Így aztán csak annyit szeretnék kérni a mostanában majd úton útfélen feltűnő jelöltektől, hogy próbáljunk meg emberi módon viselkedni egymással és a választókat se hitegesse senki üres ígéretekkel.
