„Számomra mindig is természetes volt, hogy legyenek állatok a ház körül” – egy kis időutazás Szigli Istvánnal
2024.03.13. 18:10:31„Mint felsővárosról származó parasztgyerek, számomra mindig is természetes volt, hogy legyenek a ház körül állatok, hogy műveljük a kertet. Amikor még a szülőkkel a felsővárosban laktam, tartottunk disznót, volt tehenünk, lovunk, és persze tyúkok is, „belenőttem” abba, hogy az állatok etetése, tisztán tartása szabja meg a napi rutint, amelynek a korán kelés az egyik alapja” – idézte fel Szigli István a gyermekkorából hozott mintát, amelyet aztán feleségével Feketehegy-Szárazréten azóta is követnek: volt időszak, amikor 50 csirke, 20 kacsa szaladgált a kifutóban, de a család disznót is tartott. Kertjükben ma is annyit veteményeznek, hogy az egészen októberig ellátja a konyhát. Jöjjenek velünk egy kis időutazásra!
- Fiatal felnőtt fejjel, amikor édesapámmal közösen megvásároltunk egy telket Feketehegyen, az akkori „prérin”, nem volt kérdés, hogy mezőgazdasággal is szeretnék foglalkozni. Először szőlőt telepítettünk, aztán később, a feleségemmel, aki Sárbogárdról származik, s akinek a családjában szintén hagyomány volt a kertművelés, az állattartás, úgy döntöttünk, hogy előnevelt csirkéket veszünk. Később kacsákkal is foglalkozni kezdtünk, pecsenyekacsaként levágva őket.
A kis „gazdaságunk” fénykorában libáink, sőt pulykáink is voltak, így aztán folyamatosan biztosítva volt a húsellátás, nem beszélve arról az időszakról, amikor disznókat is tartottunk! Hosszú éveken át működött ez a kialakult rendszer, volt, hogy egyszerre 50 csirke, 20 kacsa, 5-6 liba és pulyka szaladgált a Sajó utcai kertünkben. Nagyon szerettem a pécsi unokatestvéremtől kapott olasz és spanyol tyúkokat, amelyek naponta tojtak, s még télen is fent, a fán aludtak – idézte fel Szigli István. A körzet önkormányzati képviselője beleszületett mindebbe, s ma sem tudná az életét elképzelni ezen teendők nélkül, persze képviselői feladatai miatt jelenleg nincs ekkora állatállománya.
- Még a Sajó utcába költözést követően nem sokkal, édesapám szakmai irányításával készítettünk egy jól megtervezett ólrendszert, ami segített az állatokat egymástól külön, biztonságban tartani, de a takarmány tárolásában is segített. Hogy a férgek ne fúrhassák át, betonból készítettük a lábazatot, így aztán az állataink egészségét is sikerült megóvnunk. Az életünkből nem hiányzott és ma sem hiányzik a kertművelés, rendszeresen annyi veteményünk van, ami szinte egészen októberig ellátja a konyhát: borsót, babot, uborkát, krumplit, répát termelünk mintegy 400 négyzetméteren. Ehhez jön hozzá a 25 darab gyümölcsfa, őszibarack, sárgabarack, alma, szilva, körte, cseresznye vegyesen.
Mindezeken túl bontott lécekből készítettem egy 25 négyzetméteres fóliaházat, ahol salátát, paprikát, paradicsomot szoktunk nevelni. Manapság, úgy látom, újra kezd felértékelődni a háztáji gazdaság értéke, én úgy vagyok ezzel, ha bárki segítséget kér tőlem, szívesen segítek neki ezirányú tapasztalataimmal – tette hozzá Szigli István.
