„Büszke vagyok rá, hogy édesapám segítségével, két kezünk munkájával épült fel a családi fészek!”
2024.03.01. 17:53:50Manapság, amikor generálkivitelezők és építőmunkások tucatjai dolgoznak egy családi házon, s az szinte hónapok alatt elkészül, a fiatalabb nemzedék tagjai el sem tudják képzelni, milyen módon épültek régen a házak. Szigli István visszaemlékezése felidézi azt a korszakot, amikor a családtagok két kezük és szorgalmuk segítségével, hosszú évek kemény munkájával teremtették meg a családi fészket. Jöjjenek velünk egy kis időutazásra!
„Amikor a honvédségtől leszereltem, édesapámmal közösen összeraktunk annyi kis pénzt, hogy tudtunk venni egy telket Feketehegy legkülső részén, azzal a szándékkal, hogy majd egyszer egy kis házat építünk rá. Akkor még nemhogy lakóházak nem álltak a mai Sajó utca környékén, de vezetékes víz és villany sem volt. A mi telkünkkel szemben egyetlen présház volt, illetve némileg messzebb nagybátyám présháza, ahová szívesen jártunk. Ez a rész annak idején szinte teljesen parlagon volt hagyva, kaszáló és némi szőlő volt itt.
Több évvel később, 1975 táján jutottunk el addig, hogy érdemben foglalkozzunk a telekkel: először egy régifajta udvari vécét építettünk meg, mellé egy kis raktárépületet húztunk fel. Ennek az oldalfala még ma is megvan, mert itt egy pincét is kialakítottunk később! Emlékszem, édesapámmal ketten ástuk ki a pincét. Szerencsénk volt, mert olyan jó kavicsot tudtunk onnan „kitermelni”, ami kiváló volt visszadolgozni a betonba. Innen-onnan, ismerősöktől kapott régi téglák, vasanyagok segítéségével megcsináltuk a pincét és a pincesípot. Nem messze tőlünk volt a hajdani Bögre csárda, ahol nyaranta már egyre több ember üldögélt, fröccsözött, s közben nézték, hogy „ez a két marha” mit művel a rekkenő hőségben. Tényleg nem volt egyszerű a munka, a vizet is úgy kellett odahordani a felsővárosi kútról, de végre elkészültünk a pincével.
Nagy vágya volt édesapámnak, hogy ha már van pince, legyen szőlő is, így aztán 300 tőke szőlőt telepítettünk vesszőről. 1977 tájára már egy csodálatos szőlőskertünk volt. Ekkor már nem kevés munkát adott a kert művelése, jó lett volna olykor kint aludni a szőlőben. Ismét bontott építőanyagok után néztünk, s megépült az első igazi ház a telken, egy 6x3 méteres épület. Ennek a falazatát én raktam, apám volt a segédmunkás. Fa szerkezetű födémet készítettünk nádszövettel, fölé pedig nyeregtetőt ácsoltam. Nagyon jó hűvös volt itt nyáron! Amikor már a két nagyobb gyermekünk megvolt, ők is szívesen töltötték itt az időt.
A Felsővárosban, ahol egy régi, vályog alapú, nádtetős épületben laktunk édesapámmal közösen, egyre épültek az új, szép házak körülöttünk, így végül 1983 táján úgy döntöttünk, hogy egy nagyot lépünk, a feketehegyi telken családi házat építünk. Nem volt egyszerű a dolog, csak arra két évünk ment rá, mire az alap megépítéshez szükséges anyagokat „összetalicskáztuk”. Volt, hogy lovaskocsival vittük a köveket, bontott téglákat a telekhez. Ismét alapásás következett, de ez már egy lakóház jóval nagyobb alapja volt, ami szintén kettőnk kétkezi munkájával és nem kevés hátfájásával valósult meg. Az egyik rokonunk, aki kőműves volt, felfalazta a ház főfalait, utána ismét mi jöttünk: felpakoltuk a gerendákat, a bélestesteket is, majd lebetonoztuk a gerendák végét. A tetőszerkezet alapjainak kialakításához szükség volt szakértő segítséget kérnünk, de a csúcsfalakat már ismét apámmal ketten falaztuk, ahogy a belső válaszfalakat is az épületben. És még egy nagyon fontos, állandó segítőt szeretnék megemlíteni, aki nélkül, mint mondani szokták, ez a nagy vállalkozás nem jöhetett volna létre: kedves feleségemről van szó, aki míg a férfiak az építkezéssel foglalkoztak, ellátta a főszakács szerepét és finom főztjével gondoskodott az építkezésben segítők élelmezéséről.
Nagy öröm volt, amikor 1985-re elkészültünk a házzal és azon a nyáron beköltözhettünk ide a családommal. Atyám sajnos 1988-ban meghalt, így a harmadik gyermekünk érkezése miatt szükéges tetőtérbeépítést már egyedül fejeztem be. Azóta is hálás szívvel gondolok édesapám iránymutatásaira és arra, amilyen gyakorlatias módon irányította az építkezés számtalan teendőjét és saját kezével segített megteremteni a mi igazi kis családi fészkünket."